民話『塩』

LESSON #14

民話『塩』

Népmese "Só"

会話と訳

HUNGARIAN

A só

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király, s annak három szépséges leánya. Az öreg király szerette volna férjhez adni a leányait, mielőtt még meghal, csak azt nem tudta eldönteni, hogy melyiknek adja három országa közül a legszebbiket. Azt gondolta magában, annak adja, amelyik őt a legjobban szereti. Meg is kérdezte őket. A legnagyobbik azt felelte:

​– Én úgy szeretem édesapámat, mint a galamb a tiszta búzát.
– Hát te, gyermekem?
– Én úgy szeretem, mint forró nyárban a szellőt.
– Hát te, leányom?
– Úgy szeretem édesapámat, mint az emberek a sót.
– Hogyan?! Mint a sót?! Te háládatlan! Ezért neveltelek?! Ezért szerettelek?! Takarodj a házamból! Pusztulj a szemem elől!

 Hiába magyarázta a leány, hogy így meg úgy szeretik az emberek a sót, könyörgött, esdekelt, de az apja elkergette.
 Szegény leány ment, mendegélt bánatosan, addig ment, míg egy rengeteg erdőbe nem ért. Ott aztán rátalált egy nagy-nagy, odvas fára. Ott húzta meg magát. Az erdőben epret szedett, mogyorót, málnát, azon éldegélt.
 Egyszer arra vetődött éppen a szomszéd királyfi. Vadászott. Amint üldözte a vadat, egyszer csak megpillantotta a királykisasszonyt. De az is meglátta őt, s bemenekült az odújába.

​ Ment a királyfi, rá is akadt az odúra, bekiáltott:
–Ki van ott?

 De a királykisasszony nem szólt egy szót sem.
–Ki van ott? Szólaljon meg! Szólaljon meg, mert lövök!

 Erre aztán a királykisasszony ijedtében előbújt. Olyan szépséges volt, keservesen sírt, a királyfinak úgy megtetszett, hogy menten magához ölelte. Aztán szépen felültette a nyergébe és hazavitte a palotájába.

​ Nagy lakodalmat csaptak, még a kutyák is húslevest ettek. Aztán boldogan éltek, mint két galamb.

 Telt-múlt az idő. Az ifjú király egyszer megkérdezte:
–Miért is kergetett el tégedaz apád?
–Azért, mert azt mondtam neki, hogy úgy szeretem, mint az emberek a sót.
–Azért?

 No, gondolt egy nagyot az ifjú király, s levelet küldött az öreg királynak. Jöjjön el hozzá vendégségbe.

​ Jött is másnap az öreg király aranyos hintóján. Az ifjú király mindjárt a legszebbik szobájába vezette és asztalhoz ültette. Hozták a levest, de sótlan volt. A húsnak se volt semmi íze. Hiába volt a sok finom falat, a király éhesen maradt. Egy ideig nem szólt, de aztán nem állhatta meg szó nélkül.

–Milyen szakácsod van neked, fiam, hogy mindent só nélkül főz?
–Úgy hallottam, hogy kigyelmed nem szereti a sót.
–Kitől hallottad?
–A kigyelmed leányától.

 De már ott is volt a király leánya. A király örömében sírva fakadt. Aztán egymás nyakába borultak. A király a legkisebbik leányának adta a legszebb országát. Boldogan élnek még ma is, ha meg nem haltak.

JAPANESE

昔々、年老いた王と彼の3人の美しい娘がいました。 老王は死ぬ前に娘たちを結婚させたいと考えていましたが、3つの国の中で最も美しい国を誰に与えるか決めることができませんでした。 彼はそれを自分を最も愛している娘に贈ろうと思いました。 彼は彼女らに尋ねました。 彼らの長女はこう答えました。

「鳩がきれいな小麦を愛するように、私は父を愛しています。」
「それで、私の子よ、君は?」
「暑い夏に吹くそよ風を愛するように、愛しています。」
「それで、娘よ、あなたは?」
「人々が塩を愛するように、私は父を愛しています。」
「なんだって? 塩みたいに?! 恩知らずだ! 私があなたを育てたのにか? 私はあなたを愛したのにか? 家から出て行け! 目の前から失せろ!」

その娘は人々が塩を好むのはこういうことだと説明し、懇願し、許しを請うたものの、父親は少女を追い払いました。
可哀想な少女は悲しみの中、放浪し、ある広大な森に辿り着きました。 そこで彼女は大きな大きな野生の木を見つけました。 彼女はそこにとどまりました。 彼女は森の中でイチゴ、ヘーゼルナッツ、ラズベリーを摘み、それを食べて暮らしていました。
ある時、隣国の王子がそれにひょっこり現れました。 彼は狩猟をしていました。 獲物を追いかけていると、突然お姫様が目に入りました。 しかし、それは彼を見て、くぼみに逃げ込みました。

王子は行き、またくぼみを見つけ、叫びました。
-誰がいるか?

しかし姫は何も言いませんでした。
-誰がいるか? 声を上げて! 声出して、でないと撃つぞ!

これを聞いて、王女は恐れながら(くぼみから)はい出ました。 彼女はとても美しく、激しく泣き、王子は彼女をとても気に入ったので、すぐに彼女を抱きしめました。 それから彼はきちんと(馬の)鞍に乗せて宮殿へ連れて帰りました。

彼らは盛大な結婚式を開き、犬さえも肉のスープを食べました。 それから彼らは二羽の鳩のように幸せに暮らしました。

時が経ったある時 若い王はこう尋ねました。
「なぜお父さんはあなたを追い出したのですか?」
「人々が塩が好きなように、私も(父のことが)好きって言ったから」
「それが理由で?」

さて、若い王はよく考えて、老王に手紙を送りました。 宴会に来てください、と。

次の日、彼は年老いた王様の黄金の馬車に乗ってやって来ました。 若い王はすぐに彼を最も美しい部屋に案内し、テーブルに座らせました。 スープを持ってきてくれましたが、塩は入っていませんでした。 肉にも味がありませんでした。 きめ細やかな食べ物が無駄にあったにも関わらず、王様はお腹が空いたままでした。 彼はしばらく何も話しませんでしたが、その後、何も言わずにはいられなくなりました。

「少年よ、塩を使わずにあらゆるものを調理するどんな料理人がいるのだ?」
「陛下は塩が苦手だと聞きました」
「誰から聞いたんだ?」
「陛下の娘からです。」

しかし、王の娘はもうそこにいました。 王様は喜びのあまりわっと泣き出しました。 それから彼らはお互いに抱き着きました。 王は末娘に自分の最も美しい国を与えました。 彼らは、死んではおらず、今日でも幸せに過ごしています。

単語

ad

与える

amint

〜するとすぐに

aranyos

黄金の,かわいい

asztal

机,テーブル

bánatos

悲しんで

bekiált

叫ぶ

bemenekül

中へ逃げ込む

boldog

幸せな

borul

曇る,落ちる(nyakába borul「(〜に)飛びつく」)

búza

小麦

csap

たたく,打つ

édesapa

親愛なる父

egyszer

一度,かつて,昔

éhes

空腹な

éldegél

静かに暮らす

eldönt

決定する

elkerget

追い払う

előbújik

抜け出る,はい出す

elől

〜の前から

ember

eper

いちご

ér

〜に着く,届く

erdő

esdekel

《文》許しを請う(=esedezik)

fa

fakad

わき出る(sírva fakad「わっと泣き出す」)

falat

ひとくち,食べ物

felel

答える

felül

(高い場所にあるところに)座る,(動物の背に)座る

férj

finom

きめ細やかな,美味しい

fiú

少年,息子

forró

熱い,暑い

főz

調理する

galamb

gondol

考える

gyermek

子供(=gyerek)

ha

もし

hall

聞く,聞こえる

ház

hazavisz

家へ連れて行く

hiába

無駄に(〜する)

hintó

馬車

hogy

〜ということ(that)

hoz

持ってくる

hús

húsleves

肉のスープ,ブイヨン

ifjú

若い,若者

így

このように

ijedtében

恐怖で

íz

keservesen

激しく,ひどく

király

királyfi

王子

királykisasszony

王女

könyörög

懇願する

közül

〜の間から,〜のうち

küld

送る

kutya

lakodalom

結婚式

leány

女の子(=lány)

levél

手紙

撃つ

magyaráz

説明する

málna

野いちご

másnap

次の日

meg

そして

megáll

止まる,止める

meghal

死ぬ

meghúz

ひっぱりこむ,meghúzza magát「ひっこむ,身を隠す」

mégkérdez

質問する

meglát

見かける,見てみる

megpillant

目に留まる,見つける

megszólal

話し出す,(電話が)鳴る

megtetszik

好ましく思う

mendegél

ぶらつく,放浪する

menten

ただちに,すぐ

mielőtt

〜する前に

mindjárt

すぐに

mint

〜くらい

mogyoró

ヘーゼルナッツ

múlik

過ぎる

népmese

民話

nevel

育てる

no

それで

nyak

nyereg

(馬の)鞍

odú

くぼみ,へこみ

odvas

くぼんだ,へこんだ

ők

彼(女)ら

ölel

抱きしめる,magához ölel「〜を抱きしめる」

olyan

あのような,あんなに

öreg

老人(の)

örömében

喜びながら

ország

国,くに

palota

宮殿,城

pusztul

滅びる,破滅する,《蔑》puszulj innen!「出ていけ!」

ráakad

〜に出くわす

rátalál

発見する

rengeteg

膨大な,[名詞で]巨大な森

se

〜もない(=is ne)

sem

〜もない(=is nem)

semmi

なにも(〜ない)

sír

泣く

sótlan

塩なしの(sótalanとも)

szakács

料理人

szed

摘む

szegény

貧しい

szellő

そよ風

szép

美しい,きれいな

szépséges

美しさのある

szó

ことば,単語

szól

話す,発する

takarodik

《蔑》takarodj!「出ていけ!」

téged

君を

telik

満ちる

tiszta

きれいな

úgy

あのように

ül

座っている

üldöz

追いかける

vad

野生の,獲物

vadászik

狩りをする

vendégség

宴会

vetődik

身を投げ出す,ひょっこり現れる

vezet

リードする,案内する

volna

〜のだが(vanの仮定形)

この章では「Népmese "Só"」を題材に、日常で使えるフレーズと文法のポイントを学びます。